Egy low budget klipbe csomagolt vallomás poposabb alappal. Ismeritek a véleményünket a szerelmes dalokról, nem szeretnénk senkit megbántani (tudjátok a közértes oldal tartalmán még sohasem sértődött meg senki, semmiféle előadó, de tényleg! khmmm, nem, ismertek sem, soha, hajjakmeg stb), már a fél szakma rühell bennünket, de ez sem akadályoz meg abban, hogy a gagyiról kimondjuk, hogy az. Hát, ez bezony nem egy fényes alkotás, ami nem probléma, magam is készítettem olyan videókat annó, hogy később letéptem volna a fél arcomat, hogy mit kiadtam a kezemből, fel is hagytam a klipkészítéssel, pedig nagy jövő várt volna rám a szégyenoldalakon. Bár ma úgyis a selejtnek van divatja az instaribancokon kívül, ezért talán az, hogy Mayo a saját őszinte érzéseit foglalja dalba, egyáltalán nem probléma, sőt, hogy így felvállalja a tartalmat, szintén nem az, tehát az alapkoncepció még érték is, így gondolom. Az, hogy egymásra talál két ember és igyekszik kimutatni az érzelmeit egymás iránt, akár még művészetileg is kifejezi ezt, becsülendő dolog, a problémám a megvalósítással van, mert ott vannak bajok bőven, főleg, hogy két felnőtt emberről beszélünk. Némi hiba a képekben: egymás kezét fogva, sőt lendítgevte azt – ilyet utoljára az oviban láttam talán, ahogy eléggé cringe volt a szökőkutas jelenet is, a kitartott rappelős jelenetekről nem is beszélve és folytathatnám a sort. Talán az előadónak, aki egyben a klipet is késztette, mindez nem fáj, azonban, mint néző bizony én éreztem magam kényelmetlenül, erre mondják, hogy szekunder szégyenérzet á lá Puzsér. Nem lett volna ez olyan rossz, ha Mayo felkér egy rendes videóst, lerak némi kápét az asztalra és azt mondja, csináld meg, mert te értesz hozzá, én viszont nem. Szóval, ez így kissé fájt. Azért Mayonak remélem jót tesz, ha valaki megmondja, hogy mit ne és miért ne. Talán ma rosszul esik, hosszútávon viszont segít.
Szólj hozzá