DopeMan: SZIVÁRVÁNYVILÁG Klip

Kicsit úgy érzem, Dope nem volt toppon a keverésnél, ami elég furcsa, hiszen ezzel nem volt probléma eddig, persze nem tudom, nem koncepcióként használta-e kaotikusan a hangokat ezzel is jelezve, mennyire összekuszálódott a világ, ugyanis tartalom van dögivel. Ezúttal Dopeman plüssállatoknak olvas mesét, akik a fókuszcsoportból, a meleg Zsoltikából és hasonlókból állnak. Beszél a szólásszabadságról, az elnyomásról, a világ változásairól és így tovább. Ha más alap szólna alatta, megkockáztatnám, hogy talán a mostani Dopeman dalok egyik legjobbika is lehetett volna. Az érdemi mondanivalóval egyetértek, száz százalékig tudok azonosulni vele, de ez talán a koromból adódik, nagyjából egy korosztály vagyok az előadóval, nekünk még más iskola jutott, beleestünk a kommunizmusba, még nem volt divat buzinak lenni, nem hogy kötelező, a mi isteneink Arnold és Stallone voltak, végigmentünk a nyolcvanas, kilencvenes és kétezres évek zenéin és évein és hírből sem hallottunk politikai korrektségről. És mindez milyen szép volt, mondhatnánk, pedig egyszerűen csupán más volt. Teljes mértékben el tudom fogadni, hogy létezik a liberalizmus. Csodálatos eszme! Mindenki tehet és mondhat, amit akar, egyénben gondolkodik, és ami a toleranciát és az egyén szabadságát tartja a legfontosabbnak. Mindenki szabad, amíg egyetért, ha nem, automatikusan rohadék náci fasisztává válik. Na, ez a jelenlegi liberalizmus. Más téma! Melegek. “Nincs semmiféle melegpropaganda.” hazudta Konok Péter nemrég egy műsorban. De, Péter, van. Nagyon kemény propaganda van. Nem azzal van baj, hogy két felnőtt ember mit csinál, mindenkinek joga van hozzá, de a szexualitásból ne formáljunk már identitást. Ha egy színész vagy politikus coming out-ol, azt ne nevezzük már büszkeségnek, inkább kérdezzük meg, hogy és ki a faszt érdekel vagy ki kérdezte? Kurvára nem tartozik rám. Azt sem szokták kiteregetni, milyen pózban szeretkeznek az asszonnyal, ugyanúgy nem az én ügyem. Nem a melegekkel van bajom, de van ez a propaganda-dolog. És mit mond erre egy ismerősöm? Addig rendben is van, csak ott van az a “de”-mondja és közli, innentől kezdve nem tudja komolyan venni, amit mondok, érvelhetek neki bárhogy. Na, ez a liberalizmus, vitatkozz, csak nem használj bizonyos szavakat vagy ne mondj bizonyos dolgokat, hiszen onnantól kezdve ellenség vagy. Mi a fasz?

Térjünk vissza a dalhoz! A hazai zeneipart, főleg a rapzenén belül bizony kiherélték. Észrevettétek? Eltűntek a lázadók. Majdnem mindenki elment ebbe simulékony nyáltengerbe, kis gitárpop kellemes alapokkal szerelmes versikék váltják egymást háromszavas trap mondókákkal. Honnan tudom? Szerintetek miket pakolok ide ki nap mint nap? Hozott anyagból dolgozunk, azt kapjátok, amit én is kapok. Persze, ez világjelenség. Értem, hogy a mémek győztek, az emberek csak a pillanatnak élnek és ami tegnap vagy azelőtt történt, már nem érdekes. Mert mindig új és friss kell, ráadásul az exponenciális fejlődés, ami nem egy egyenes vonalú, hanem egy minden irányba terjedő dolog csak gyorsítja a folyamatot. Ez mit jelent? Ha a zenei életben bekövetkezett változásokat vesszük alapul, akkor minden egyszerűsödik, hiszen minél gyorsabban kell közölni az információt. Az élőzenét felváltják a gépek, az élő előadókat szintén (lásd, gépen írt dalok és dj kultúra). A fiatalok ellenben elég értelmesek egyébiránt, hiszen sokkal több dolgot képesek befogadni a másodperc törtrésze alatt, mint nagyszüleik, viszont sokkal gyorsabban kell élniük és egyre jobban elgépiesednek. Úgy értem, szó szerint. Amikor gyerek voltam, még nevettünk a videótelefonokon a sci-fi filmekben. Ilyen nem létezik, mondogattuk és így is gondoltuk. A kilencvenes évek elején olvastam egy könyvben, hogy a jövőben minden otthonban számítógép lesz és ezek össze lesznek kötve egymással, á, mondtam magamban, hogyan? Voltak ugyan számítógépek, de hogyan köthettük volna őket, hacsak nem valami kábellel. Szép sorban aztán jött minden. Aztán érkeztek a mobilok, digitális felvételek, kamerák és hiphop, ott találtuk magunkat a jövőben, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy emberek youtube-ozásból élnek majd és panaszkodnak, hogy ez milyen nehéz munka (mellesleg a kurvaanyját minden ilyen panaszkodó fasznak-mondanám, ha nem akarnék én is a nemes nyolcas ösvényen járni), szóval, gondoljunk csak bele, az én gyerekkorom nem volt olyan túl messze, mi lesz itt két generáció múlva, amikor transzmókusokat jelentenek fel zsiráfájfonok, mert azok oroszlánpingvineket tenyésztenek és emberhússal etetik őket. Ettől persze nem kell tartani, hiszen a korábban említett fejlődés miatt a gépek korát éljük majd. Lassan beépítjük magunkba a technológiát, azok pedig kivetnek majd magukból minket, hiszen felesleggé válunk számukra és bizony a számítógépek nem tartják vissza az információkat, ahogyan az emberek, így a legostobább gép is képes lesz a fejlődésre, hiszen minden tudást önzetlenül megosztanak egymással a jövőben. Tudjuk mi ezzel tartani a lépést? Aligha. Ráadásul a történelem nem tűri a stagnálást. Azaz mi vagy eltűnünk vagy megistenülünk, homo sapiensből homo deussá válunk. Vagy kipusztulunk. Majd kiderül.

Most, hogy ilyen vidám hangulatot sikerült varázsolni e kis okfejtéssel, térjünk vissza ismét a dalhoz: “Megértettem, hogy az élet látszat és az van benne amit belelátnak”. Ezt miért írja vajh a költő? Erre egy nagyszerű magyarázatot kaptam nemrég valakitől, miszerint a valóság egy perspektíva. Úgy gondolom, ez megvilágító erejű kijelentés, mely nem igényel különösebb magyarázatot. No, újra: A VALÓSÁG EGY PERSPEKTÍVA. Jelenleg már majdnem nyolcmilliárdan élünk a Földön. ez ugyanennyi perspektíva, hiszen mindenki másképp látja a világot, hite, gondolatai, környezete, tapasztatalai, neveltetése szerint. Most következzék egy másik erős kijelentés: Az elme egy vákum. Nem mindegy, mit plántálunk bele. Ha nem mi töltjük fel tartalommal, megteszik mások. Valahogy így működik ez. Itt jönnek a képbe a világtrendek. Ezeket kik diktálják? Nem adok választ, magadtól kell megkérdezned. Honnan kapod az ihletet, a gondolataidat, a sugalmazásokat? Mi mozgat? Esetleg, mi rángat? Létezik egy láthatatlan drót, amin irányítanak? Van ilyen? Nincs? Ha pedig nincs ilyen, hogy lehet, az, hogy egy rappernek, akinek húsz éve még nem kellett ezzel a szivárványkérdéssel foglalkoznia, ma már muszáj. Felteszem újra a kérdést. Kik diktálják a világrendet? Összeesküvés lenne ez az egész? Biztos?

Ennyit mára, most pedig tekintsétek meg Dope új klipjét, amit egyébként Konyak barátom készített, akit ma már inkább Snittman néven ismerhettek.ja, még valami, amit feltétlen egy Dopeman kliphez akartam írni: a helyes szemlélet, a helyes szándék, a helyes beszéd, a helyes cselekedet, a helyes életmód, a helyes erőfeszítés, a helyes hit, és a helyes elmélyedés.

Ez is érdekelhet :

Szólj hozzá