1993 by Mambo

Keresztény-konzervatív pornómagazinunk ezúttal ultimátumot kapott, mondhatni megzsaroltak bennünket. Az USA erre úgy reagálna, nem tárgyalunk terroristákkal (hisz nem tűrjük a konkurenciát), mi azonban szerényebben toljuk, így engedünk a nyomásnak, no, nézzük is, mi is volt az üzenet:
“Ha végighallgatod, és írsz róla egy normális(!) ajánlót/kritikát, akkor örülnék a megosztásnak.
Ha csak a szokásosra futja (“Az xy, xz és xyz néven is ismert Mambo új lemezzel jelentkezett. Elég rövid. Innen tölthető.), akkor eltekintek az oldalon való megjelenéstől.”

Nos, egy ilyen után az a minimum, hogy meghallgatom az albumot, de nem csinálunk ebből rendszert, szóval mások már ne próbálkozzanak ezzel a trükkel, nekik mást kell kitalálniuk. Az első két dalt tekintsük bevezetőnek, nem túlságosan fogott meg sem az Így indul (azt hiszem olasz bevágásaival, bár a beatje fasza), sem a Beef. A Csinálom a jazzben kapunk egy kis Escobar-feelinget, bár a Csinálom a pénzt sem volt túl eredeti sor, legalább meg lett csavarva, ezenkívül kapunk itt fenyőmikizést, kis akápéházást, bájalekszezést, kicsit a korai Belgára emlékeztet. A Saját világ című szerzemény azt érezteti, amit nagyjából minden előadó ismérve kéne, hogy legyen, az az autentikusság, amit nagyítóval kell keresni és néha rá is bukkanhatunk, de nem igazán a hiphop műfaján belül, persze, nem egészen erről szól, számomra mégis ezt jelentette. A hangulatom máma a Kicsit szomorkás presszóverzióját veszi alapul, legalábbis valami hasonló szinti hallható alatta. Az Oh yes olyasmire utal, amit a Manowar csinált, csak épp a metállal, történetesen, hogy a műfajt hirdeti, de nem a külsőségekről szól. A Két verze meg egy hátizsák nem az első nóta, ami a kilencvenes évekre emlékezetet, nyilván a cím alapján ez a koncepció, mehetünk tovább, az 1000 bocs magamtól egy felsorolás, ahogy ez várható volt, mindenesetre király a beat. Zárótételként a Van az a dalt kapjuk, ami lehetne akár egy cikk is itt nálunk, hiszen pont azokról az alkotásokról szól, melyet mázsaszám ontanak az előadók magukból. A kihagyott ziccer érzés itt is bejátszik, hiszen többféle “olyan” dal is létezik, amitől engem konkrétan kiráz a hideg, de azok most nem lettek kibontva. Nos, minden dal mintázott cucc, ezért nagyjából az összes alap igen-igen finom, a szövegek a szokásos Polo waszlavik gazember sámán mittomén, nincsenek különösebben túlgondolva, a rímektől sem dobtam hátast, de a már megszokott fanyar világ érződik, az ember, aki legyint mindenkire és a saját dolgait tolja, meg sem próbál megfelelni, igaz, nem is lesz több, mint huszonhárom hallgatója, trendi videóklipben pedig végképp nem gondolkodik.

Mivel jómagam már vagy tizenkét éve nem írtam lemezkritikát, akkor is csak azért, mert fiatal voltam és bohó és mert kellett a pénz, ne csodálkozzatok, ha különösebben ez sem sikerült túl jól. Persze, akkor sem voltam annyira fiatal, bohó igen, a pénz is kellett, csak nem kaptam soha a kritikákért, bár ez az oldal is nonprofit, így nézzétek el ezt nekem, csak a zsarolásnak engedve tettem. Ne is várjatok egyébként műfaji szempontból brillírozó, szövegértelmező, mély elemzéseket, egyszerűen kihalt belőlem valami, ami ezt tudta korábban (mert volt ilyen egykor). Jut eszembe, Balázs, oldalunk másik tagja hazaköltözik Magyarországra, de kiderült, hogy még az előző oldalunkon kerestünk a reklámokkal kemény négyezer Forintot, amit majd az asszony műkörmeire költ, így lehet, hogy megint lesznek reklámok, hogy ő gazdagodjon, hiszen én eddig csak költöttem erre az oldalra, domain név, tárhely, ilyesmik. No, nem panaszkodom, csak tudjátok, szegény zenészek elestek mostanában a lóvétól. Na, ilyesmi nem fenyegeti hősünket, mert nem ebből él. Ennek fényében persze nem árt a yt bugyraiból előkotorni azt a videót, melyben Curtis kijelenti, hogy nagyjából százmilliót drogozott el, LL Junior ugyanennyit szórt el kaszinókban és bulikázásra. Ha kicsit túloztak is, tényleg odaadjátok nekik a pénzeteket, hogy ilyesmire basszák el? Ez egy nagyon jó kérdés, azt hiszem. Zárásként állon itt a link, ahol elérhetitek a cuccost ITT és néhány sor a szerzőtől:

  1. “Ekkor kezdtem el rap zenét hallgatni. Ice-T, Das EFX, Jeru, ilyesmi. Györemix a Syndicate-ben 200 forintért másolta a kazettákat.
  2. Még mindig a hiphop. Ratking, Hiero, MURS, ilyesmi. Sample alapú rap zene, mindent mintáztam Céline Diontól Masonnáig. Közreműködő nincs, Csobot Adél-fetish van.
    Mindenki szeretni fogja.”

Ez is érdekelhet :

Szólj hozzá