A CP csapata azt ígérte, ez az utolsó popposabb muzsikájuk és tudjátok, nekem ez a lírázás nem igazán a gyöngém(ezt az Essemm-Karola klipnél is kifejtettem), mindenesetre Mes hozza a dallamosabb ívet, a női refrén a szokásos, Gé pedig megadja azt az ízt, amitől kilóg a lóláb, ő az aki valahogy nem tud beleidomulni ebbe a rádióbarátságba, egyszerűen nem tudja magából kivágni a művészi ént és feláldozni a szórakoztatás oltárán, ami, ha önmagában lenne, túl soknak hatna, itt meg éppen az ő jelenléte emeli a szinvonalat és most, hogy összeporoltam magam ezekkel a paradoxonokkal, kijelenthetem, hogy várom a folytatást. Ez a dal sem lesz a kedvencem, de ebben a csapatban van potenciál, ez mindig is érződött. A buddhista kellékek pedig kifejezetten jólesnek, én, mint kocabuddhista, kedvelem az ilyesmit…
Szólj hozzá