Megnézve és hallgatva az Outline klipjét, egyből beugrottak a kilencvenes évek úgé zenéi, aztán, mikor keresgélni kezdtem, hogy ki rakta össze a beat-et(amit nem találtam meg egyébként) megütötte a szemem -már ha van ilyen kifejezés ez említett látószervre is – hogy pankrációt emlegetnek a kommentelők. Felmerült a miért kérdése és rövid nyomozás után kiderült, hogy az egyik tag, Stigan Pali a hazai pro wrestling-ben, a HCW-ben jeleskedik szpíkerként, műsorvezetőként, riporterként, meg hasonló dolgokért felelős. Ennek nagyon megörültem, mert mindig is be akartam menni egy ilyen ringbe és kipróbálni, milyen érzés, mikor valami drabális állat beleveri a fejem a sarokban lévő valamibe és hogy az mennyire kemény. Vagy csak a kötelek közül elrugaszkodni, és körbefutni Ultimate Warriorként. Mivel gyerekként imádtam a pankrációt, ma is fel tudom idézni az old school arcokat a WWF-ből, ami mára ugye WWE lett, de nem ám csak Bret Hitman Hart, Hulk Hogan és a Rockers ugrik be, hanem erős nosztalgiafaktorként olyan ma már elfeledett fickók is, mint Red Rooster vagy Tito Santana, Texas Tornado, Bad News Brown, Mr Perfect, Rick Rude és még sorolhatnám napestig. Jó, akkoriban még nem tudtuk, hogy ezeknek a paliknak a fele még a negyvenet sem éri meg és vagy kokaintúladagolásban, vagy szívrohamban halnak meg, esetleg öngyilkosként végzik, de ez nem is számít, kurvára bírtuk ezeket a hősöket és egy ideje már Magyarországon is művelhető a dolog, ami szerintem nagyon jó, nemrég egy Radics Peti nevű vlogger(talán hallottatok már róla) is megmérettetett egy meccsen, amiből látszik, hogy egyre népszerűbb itthon is ez a sport vagy show vagy színház, amit akartok. Egy időben újra kezdtem nézni a pankréciót, mert ahol lakom ott bejött valami csatornán a TNA, de ez nyilván gagyibb valamivel, mint a WWE és szerződést is bontottak végül, így lekerült az adott csatornáról, azóta nem igazán láttam semmit(kivéve a már említett Radics-meccset), de ez egy olyan szerelem, ami sosem múlik el. Tudom, gyerekes dolog, de nekünk ezek az erős és full izom palik voltak a példaképek(Arnold és Stallone mellett, persze) és nem informatikusok akartunk lenni vagy sztájlisztok, hanem kurvára erős és izmos emberek és ez azért volt jó, mert egy életre beoltottak minket a sport szeretetével és ki lehet nevetni, de ha valami gyerekként beleég az agyadba, te pedig elég elkötelezett vagy(mert anélkül semmit sem ér az egész), akkor igenis van létjogosultsága a pankrációnak is. Persze, jöhetnek a vélemények, hogy ez nem igazi sport, nem is ütnek oda rendesen, de ajánlanám ezeknek az embereknek, hogy csináljanak végig egy edzést vagy egy meccset és kiderül, kell-e ide erő és állóképesség, mert valószínűleg meglepődnének. Mondom ezt úgy, hogy életemben nem pankrációztam, maximum az osztálytársaimmal általánosban, na jó, meg bevallom a hugaimat dobáltam, mikor még kicsik voltak, de nekik meg tetszett. Úgyhogy nézzetek HCW-t(youtube-on megtaláljátok) és hallgassátok az Outline új számát, akik felidézik nektek az aranykort.
Szólj hozzá