A legelső benyomásom a Sixfeet beat volt, ami kifejezetten nem tetszett, hiszen hozzászoktunk már a Funk-féle komoly basszusokhoz és lábdobokhoz az utóbbi időben, ám mire megérkezett az első refrén, már csöppet sem zavart, Sőt! A nagyja pedig csak ezután zúdul a gyanútlan hallgató nyakába. Megkapja itt Flour Tomi, Bíró Dávid, Eckü és a többiek. Funk nemrég közzétett a facebook oldalán egy bejegyzést, mely megelőlegezte ezt a dalt:
“Zefil barátom halála nagyon megrázott és elgondolkodtatott.
Faterka már az elejétől fogva látta kik és hogyan teszik tönkre belülről a műfaj értékrendjét.
Ismerem, illetve ismerjük azokat, akik az utóbbi években emiatt többször is megalázták, ugratták és kekeckedtek vele. Ugyanazok az álszent senkik, akik halála napján már “vicces” kommentekkel és videókkal gyalázták volna meg az emlékét. Ők azok, akik most persze érzelgősen énekelnek az elmúlásról, ezzel elintézve a saját lelki békéjüket, a rajongóik pedig krokodilkönnyeket törölgetnek az arcukon a meghatódottságtól. Én tudom és amíg élek soha nem felejtem mit tettetek vele.”
Funkot lehet szeretni, nem szeretni, de hogy nagyon egyedi, amit csinál és hogy az egyik legőszintébb előadó a magyar színtéren, az vitathatatlan. Kár, hogy ezt ma már külön ki kell emelni. Zefil, nyugodj békében!
Szólj hozzá