Az első képsorokat látva nyilván felmerül a kérdés, minek kell meglovagolni a maze runner-lázat, de a bokorlabirintus csupán alap Deniz új popslágeréhez és közben hallgathatjuk, hogy “néhány kavics a sárban, amit aranynak látsz”, és megköszörülve torkunkat úgy érezzük valaki 2Arcot hallgathatott a szöveg megírásakor. De tegyük is félre ezt magunkban, hisz sosem szégyen tanulni a jobbtól és lehet, hogy nem is így történt. Azt viszont fel nem foghatom, hogy miközben szívről meg lélekről danolászunk, minek pakoljuk tele az abszulút profi alapon, abszulút profi klippet celebhaverjaink videóival, fényképével, hiszen értem én, hogy koncepció a bokrokon a tükör meg a képek, de valahogy nem jön át, hogy klisésen bevágjuk a rajongókat és a koncertjeleneteket. Persze a youtuberfanok agyba-főbe dícsérik a produkciót, nincs is ennél jobb a világon, stb, én mégis erősen érzem a műanyagízt az egészen. Persze, ettől még profi és hallgatható a cucc, ha Deniz(vagy Punnany vagy Halott Pénzt stb) kedvelője lennék, én is imádnám, de nekem kicsit sablon az egész, tipik az a Deniz cucc, mint az összes többi trekkje mostanában. Az AC/DC-től még el lehet viselni az ugyanolyanságot, Deniznél már unalmas.
Aludtam rá egyet és úgy érzem, kissé igazságtalan voltam Deniz új klipjével kapcsolatban. Egyrészt, mert ha önálló, független alkotásként tekintek rá, akkor egyátalán nem rossz a produktum, másrészt, mert Deniz még mindig rap-et tol és nem fordult annyira gátlástanalul a diszkógömbök hipnotikus világa felé, mint kortársai és ez mindenképpen dícséretes. Nézzétek meg és döntsetek!
Szólj hozzá