Ha a kávéd mellé szaftos sztorik is dukálnak, íme a hét botránya. Nyilván mi is megpróbálunk a bulvár szintjére süllyeszteni mindent, hiszen akkor többen olvassák, ami szomorú, viszont a mi dolgunk is könnyebb, hisz maga az egész Rapháború már címként is megmosolyogtató, azonban mindig érdekes megkapargatni a felszínt, hiszen minden megnyilvánulás mögött felfedezhetünk társadalmi problémákat, indulattól hemzsegő megbúvó érzelmeket. Jelenlegi “háborúnk” egy blogger és a magyar rapszakma jelesebb képviselői között tört ki, igaz, még nem fejlődött teljesen botránnyá. Amiért mi is foglalkozunk a témával, az ez a mondat: A kritikai kultúra hiánya. Rágjuk csak át magunkat ezen egy csöppnyit! Mit is jelent ez? Alapvetően pozitivista(tényszerű megállapítás) illetve impresszionista(a mű által kiváltott hatás) kritikát közvetíthetünk az olvasók felé, már ha tizenkilencedik-huszadik századi fogalmakkal varázsolunk. Van még ezen kívül olyan kritikai kifejezés, mely csupán egy mű önmagában lévő szépségét dicséri, de ezt hanyagoljuk jelen esetben. Mi is a jó kritikus dolga? Ezen dolgokat elegyítve, megfelelő tudás és hozzáértéssel közeledve a kész műhöz elemezni a kiváltott érzelmeket, a technikát, melyet a szerző alkalmaz, esetünkben a rímekét, illetve a tartalmat és persze az alapzenét is. Közrejátszanak az érzelmek is? Természetesen, hiszen a zene mindenkiből kivált valamit, a jó, a rossz vagy épp a közöny érzését. Ezért nagyon nehéz jó és igényes kritikát írni, hiszen nem várhatjuk el az objektivitást teljes mértékben, éppen az ízlések és pofonok elve miatt.
Hóember a Lángoló Gitárok oldalain rendszeresen lehúzza a magyar előadókat, ez tény. De vajon melyik a jobb? Piedesztára emelni azokat, akik egykori kiemelkedő teljesítményüket feláldozták a sablonosság oltárán, mondván, oké, ezt eszik, ez megy, ezt csináljuk ezentúl vagy változtatni, új utakat teremteni, kreatívan hozzányúlni ehhez a-véleményem szerint-csupán félig kiaknázott műfajhoz. Rendben, talán túlságosan is élesen fogalmazza meg a véleményét és nem tiszteli a befektetett munkát, ezzel egyetértek, de talán ez segít sokaknak a fejükhöz kapni, mert amit jelenleg a magyar hip hop biznicc produkál, az jóval túllépi a hülyének nézzük a hallgatót szintet. Mert ha a középszerűség a cél, akkor oké, rendben van, de el kell fogadni a tényt, ez már nem a kilencvenes évek és nem is a kétezres évek eleje. Annyira túlkínálat van zenéből, hogy egy zenész örülhet, ha egyáltalán fellépési lehetőséget kap, jobb esetben még ki is fizetik….Szóval, elképzelhető, hogy Hóember túllépi a hatáskörét és kicsit a másik oldalára billenti a mérleget, sőt, volt, aki egyenesen Kripthához(ex-blogger, talán sokan ismertétek korábban írásait) hasonlította, de szükségszerű a jelenléte, mivel a vélemények zöme a “gecijó” meg “kurvaszar” között tendálódva nem vezet sehová, mert az nem kritikai kultúra. Szerencsére egyre többen értelmesen reagálnak egy-egy dal alatt a videómegosztókon vagy facebookon is, viszont az előadóknak még bőven van mit tanulniuk türelemről és a népszerűség árnyoldalainak elviseléséről. Meg a kritikusoknak is.
Ennek a kis irománynak az üzenete annyi, hogy jelenleg demokrácia(muhaha) van, meg szólásszabadság(amíg a google igazság-indexe be nem teszi a kaput, de erről később írok egy konkrét cikket is) és mindenki azt mond, amit akar, Hóember szarozhatja Antalék új korongját, nácizhatja FankaDelit és nullának nevezheti Azát. Mert megteheti. Meg is teszi. Sokaknak nem tetszik, hogy lepontozták a lemezüket vagy épp a rajongók nem tudnak megbékélni a ténnyel, de gyerekek, ez van, ezt el kell fogadni, mert ez is a kritikai kultúra része, hogy emelt fővel viseld el, nem dől össze a világ attól, hogy valaki leírt pár sort arról, hogy ami neked tetszik, az neki nem, ez van, ennyi, nem több. Most pedig lássuk a botrányt!
“A hiphop kritikákat a következő ismérvek alapján készítem:
1. eredetiség
2. technika (flow, rímképletek)
3. szókincs (ami stílusfüggő, és egy trap számnál sokkal kevésbé esik latba, mint egy boom bapben)
4. művészi érték és/vagy szórakoztató faktor
5. alapzenék
A probléma ott kezdődik, amikor valaki nem bírja a kritikát. Mint azt a rnr666-nak adott interjúmban már kifejtettem, annak, aki nem szeretné, hogy esetleg negatívan is reagáljanak a zenéjére, az zenélgessen a tábortűznél, vagy anyukájának, mert neki biztosan tetszeni fog. A magyar hiphop eléggé beszűkült, szinte csak és kizárólag az urambátyám rendszer szerint működnek a dolgok. Ha nem nyalsz be, nem létezel. Teljes stílusok nem kapnak helyet a hiphop.hu-n, holott nem “Wolfie meg a haverok” az oldal neve, hanem elvileg – már a domainnév alapján – egy magyar hiphoppal foglalkozó, azt teljes mértékben reprezentáló oldalnak kellene lennie. Ebbe a hiphopba pedig beletartozik Tkyd is, a Makaronin is, a Sativus is, Hekiii is, és a Gazsi Rap Show is. Ezzel szemben a felsorolt 5-ből 4 nem kap helyet az oldalon. Nem azért, mert rossz, hanem egyszerűen, mert nem voltak ott, amikor a “kegyelmes urak” faszát kellett volna szopni. Jelenleg a hiphop.hu a legnagyobb magyar rappel foglalkozó site, és egyoldalú megközelítése hamis képet fest a hazai hiphop életről. Tevékenységük káros, ha nem egyenesen romboló. Az oldalon felbukkanó magyar előadók ezer szállal kötődnek a megmondó emberekhez, ahogy ez társoldalukról, az Offline magazinról is elmondható.
Természetesen nem az a baj, hogy zenei klikkek alakulnak ki, hanem a „ha nem velünk vagy, akkor ellenünk” magatartás. Véleményem szerint nem összefogás kell, hanem esély. A Hóember azért jött létre, hogy esélyt adjon. Ez az esély pedig lehet egy új arc felfedezése, a más szemszög, vagy a (valóban sokszor elég) kíméletlen kritika.
De hogy juthatna előbbre a magyar hiphop, ha nem ilyen megnyilvánulásokkal? Egymás vállon veregetésével? Ott komoly gondok vannak, amikor egy kritika után az Emberi Jogok Nyilatkozatának olyan pontjaira kell hivatkozni, mint a szabad véleményhez való jog. Megsértődni egy kritikán felesleges, mert szubjektív vélemény. Lehet vele vitatkozni, lehet mást gondolni, de kábé ebben ki is merült. Az, hogy Andras Aza Jakab lejárató kampányt indít ellenem, az csupán annyit tükröz, hogy még annyi profizmus sincs benne, mint egy pohár meleg húgyban. Ha valaki ellent mer mondani, az pusztuljon? Miért? Mi vagy te? Kinek hiszed magad? Letettél valamit az asztalra? Képzeld, nekem nem tetszik. És nem személyes okok miatt, hanem mert az első bekezdésben tárgyalt ismérvek szerint nulla, amit produkálsz. Én szeretnék a legjobban jót írni rólad.”
AZA: “hiba. olvassuk csak vissza az offline oldalon babelrap néven milyen kritikákat írtál a killakikittről az ominózus megsértődés előtt, és miket kaptunk utána .
ez amit most csinálsz, a személyes bosszú hadjárat mintapéldája.
nem tettem le semmit az asztalra igazad van, csak tizen, huszon, harminc eseményt, ami mérföldkő volt a magyar rap kultúrán belül, segítettem a fél mai felhozatalnak, és tisztelettel viselkedek a legtöbbek felé. te egy hülye gyerek vagy, aki kiszívogathatja a golyszlijaimat.
a kritikád semmit nem ér, egy építő megjegyzést sem láttam irányunkban, csak a földbedöngölésünk a lényeg, nem úgy mint ekkor:
“babelrap / 2009, december 15 – 12:39
Könnyű összegyűjteni az év legfrankóbb lemezeit. Hiszen volt mafioso mese Raekwontól, Bekay, Mos Def, DOOM cuccok, prog-rap Cage-től és a Felttől, egy rakat Kool Keith, a magyar vonalon ott volt a Killakikitt, hogy a KRS/Buckshot, Red/Meth és Kurupt/Quik collaboról már ne is beszéljünk.”
felőlem azt írsz amit akarsz, de ha csak szapulsz, pláne ott ahol tudsz, bosszúból, és haterkedsz, akkor viseld a válaszreakciónkat.”
Hóember: “Ha jól emlékszem, ez az első lemez kritikájából való. Akkor még sztem tök jó volt, amit csináltatok, mert üde színfontot hoztatok a hazai hiphopba. De azóta eltelt pár év, és ahelyett, hogy egyre cizelláltabb lenne, egyre suttyóbb lesz a produkció unsure hangulatjel Fejlődés van, csak visszafelé.
Én nem írtam, hogy nem tettek le semmit az asztalra. Letettetek, csak az nekem nem tetszik. Neked is azt ajánlom, hogy olvasd át újra, hátha…”
AZA: “vajh mi ez az éles váltás? akkor még az év legfrankóbb lemeze, most meg a legszarabb szar ami létezik? én pont fordítva látom, akkor még gyenge, most pedig olyan amilyennek szeretném. írtál már igazi kritikát életedben? hogy lehet hogy a felsorolt szent szempontjaid nálunk nem érvényesek?
a killakikitt eredeti, mutass még 1 ugyanilyet itthon (aki nem minket utánoz), rímtechnika, flow? szókincs? a Killakikitt ezekben kifogástalan, 8-16 szótagos rímekig üzemelünk az új lemezen, vagy észre sem vetted? de hisz ez egy szempont nálad smile hangulatjel 4. és 5. szempont – már ízlés kérdése.
szóval 5/3. az nem is olyan rossz nem? ja de. mert ez a Killakikitt, ami szar, mert te azt mondod hogy szar és kész.”
Hóember: “: van olyan, hogy vmi régen jó volt, ma meg már hányok tőle. Ilyen pl. a Neptunes munkássága is. Régen a fél karomat odaadtam volna egy Neptunes best of-ért, ma meg már fanyalogva klikkelek rá, bármit csinálnak. Ez megesik, ha valaki folyamatosan ugyanazt nyomja ugyanúgy.
A pontozásnál az ismérvek mindegyike latba esik, de természetesen van egy összkép is. Lehet vki a legnagyobb rímelő, ha a boci-boci tarka az alapzenéje, az nem tesz túl jó benyomást. Sajnos nekem nem jön be, amit letettetek az asztalra, mert ami az elején friss és meggyőző volt, az mára fásulttá és mindennapivá vált.”
Némi frissítés AZA oldaláról: “bemutatom nektek hóembert, a magyar hip-hop kritikust.
igen. ő marcus may aka babelrap aka cicafing
(az utolsó nevet én adtam neki).
onnan tudom, hogy ő – ő, mert nemrég elszólta magát,
és rájöttem, ez a kulimázkandúr egyszer megsértődött rám és azóta bosszúszomjas irányomban és bár régen a mogyoróimat nyalogatta mintha mogyoróvajjal kentem volna be őket, mostanra a gyűlölet vezérli és mindent megtesz, hogy kritikán aluli módon kritizálja minden mozzanatomat. hallgassatok bele a rendkívül értékes és izgalmas szerzeményeibe 2007ből, mindenkinek ajánlom. nem is kell mondanom, hogy aki eddig és ezek után ennek az embernek bármilyen szinten is igazat ad, az a szememben egy szarral felkent fostócsni. [link=https://www.facebook.com/azakillakikitt?fref=ts]LINK[/link]!
Hát, ennyi lenne egyelőre, mi nem kívánunk állást foglalni ezügyben, a véleményünk fentebb olvasható, a kávémba kérek egy cukrot és némi tejet is, nektek jó szórakozást kívánok! Tiszetül mindenkinek Ali G módra!
Szólj hozzá